visszavissza a főoldalra

Gyakran Feltett Kérdések (FAQ)

Harcművészet
Rekonstrukció



Kik vagyunk:

Hans Talhoffer 1467

Miért lenne ez harcművészet?

Edzéseinken a középkori harcosok által valóban használt, annak idején élesben kipróbált és halálosnak bizonyult technikákat sajátítjuk el. Ezeket a technikákat korabeli vívómesterek, a korszak legjobb vívói jegyezték le és használták... hatásosan, hiszen ha nem lett volna hatásos, nem maradtak volna életben, hogy feljegyezzék. A technikák tanulmányozása során mi magunk is sokszor megdöbbenünk, hogy a kor harcosai mennyire értették a dolgukat. Alig van olyan modern küzdősportbeli, vagy keleti harcművészeti elem, melynek párja nem található meg a sok száz éves nyugati vívótechnikákban. A csapás erejének maximálása, az ellenfél saját erejének felhasználása, időzítés, távolság, forgatónyomaték, pszichológián alapuló trükkök, sebezhető és támadható pontok mind-mind tömegével köszönnek vissza a megsárgult lapokról. A harc magas művészete, harcművészet volt ez valóban, szemernyi kétségünk sincs eziránt.

Szóval akkor ti harcművészek vagytok?

Nincs semmi alapunk arra, hogy harcművészként tekintsünk magunkra. Nincs egy mindentudó mesterünk, aki eldönthetné, hogy honnan számítunk "harcművésznek" és valójában csak találgatni tudjuk, hogy tudásunk milyen szinten áll, hiszen nem áll módunkban összehasonlítani szakértelmünket egy korabeli harcoséval. Valójában folyamatosan tanulunk, próbálgatjuk, értelmezzük a technikákat, és ahogy fejlődünk, reméljük, hogy tudásunk is egyre pontosodik, de fogalmunk sincs, hogy hol az út vége. Ezért azt mondjuk, hogy bár a középkori harcművészeteket tanulmányozzuk, nincs jogunk magunkat harcművésznek nevezni, ahogy mondjuk egy, a gorillák viselkedését tanulmányozó tudósról is furcsa lenne, ha azt állítaná, hogy ő maga is gorilla. Vagy ha valaki, aki mondjuk a vikingek viselkedését kutatja, azt állítaná, hogy ő is viking.

lovag

Ez a Baranta?

Nem

Ez magyar harcművészet?

Középkori Európai. A középkori Európának Magyarország is szerves része volt. A Magyarországon használt harcmodorról sajnos kevés maradt fenn, de ami mégis, az mind arra utal, hogy ezeket a technikákat Magyarországon is használták.

De azért lovagi harcművészet?

Bár sok középkori vívómester oktatott lovagokat és sokszor nevezték tudományukat lovagias művészetnek, a nyugati harcművészetek ennél sokkal bővebbek. Mi úgy érezzük, hogy lovagi harcművészetnek nevezni azt amit mi csinálunk, olyan, mintha a keleti harcművészeteket szamuráj harcművészetnek neveznénk.

Mennyire veszélyes ez?

Tevékenységünkből eredendően adódik a veszélyhelyzet, de éppen ezért készülünk fel rá alaposan. Amit csinálunk, természetesen nem össze-vissza csapkodás túlsúlyos, fegyvernek látszó vasdurungokkal, vagy a polifoam burkolat következtében veszélytelennek tűnő, de épp ezért sokszorosan veszélyes fabotokkal. Ellenkezőleg, csak valós, korabeli könyvekben ledokumentált technikákat használunk és a veszélyeket természetesen megpróbáljuk minimalizálni és ezt, hála a világ többi nyugati harcművészeteket űző csapatával történő szoros együttműködésnek, kutatómunkának, meglepően jó eredménnyel tesszük. Mára már meglehetősen komoly, biztonságos és valósághű fegyverszimulátorokat és modern igényeket is kielégítő védőfelszereléseket sikerült kidolgozni, melyekkel a vívás valósághűsége és biztonsága közötti ellentmondásos követelményeket jó hatékonysággal tudjuk feloldani. Sérülések, sebesülések az utóbbi pár évben egyáltalán nem jellemzőek csapatunkra. (Legutóbbi sérülésünk több, mint egy éve történt, amikor egy élő történelem óra közben a sisak oldalán levő egyenetlenség karcolta meg az éppen a sisak felépítését magyarázó oktató ujját.)

Nem gyerekes dolog kardozni?

Megértjük, ha az eddigi tapasztalataid ezt mutatják, de amit csinálunk, az nem játék. Mi nem szerepeket játszunk, nem képzeljük magunkat lovagnak, fantasy hősnek, vagy viking berzerkernek. Amit csinálunk épp annyira gyerekes, mint amennyire a keleti harcművészetek. Tevékenységünk nem játék, nem a gyermekkort idéző csapkodás játékfegyverekkel, hanem komoly kutatómunka, állandó gyakorlás, nehéz és fárasztó, komoly állóképességet és erőnlétet igénylő képzés. Ha nem komoly munkaként és testedzésként tekintesz rá, nincs köztünk helyed. Ha továbbra sem hiszed, javaslom, hogy nézd meg egy foglalkozásunkat.

Kutatás:

Talhoffer

Ki a mesteretek, tanítótok, milyen képzettsége van?

Mestereink már sajnos évszázadok óta halottak. Bár van vezetőnk, vannak oktatóink, ők is velünk együtt tanulmányozzák, tanulják a középkori technikákat. A tanulási folyamatunk inkább kutatásnak, mint klasszikus mester-tanítvány viszonynak tekinthető. Manapság nem is nevezhetné magát senki sem mesternek, hiszen kitől tanult volna? Járt csatában, ahol élesben kellett bizonyítania vívótudását? Ki az, akinek van joga rábólintani, hogy "igen, valóban mesteri szinten tudsz vívni"? Bár a középkori nyugati harcművészeteknek nincsenek olyan apáról fiúra szálló tradíciói, mint a keleti harcművészeteknek, itt a tudás tisztább, eredetibb formában, a vívókönyvekben maradt fenn, ahonnan meggyőződésünk szerint kinyerhető. De máshonnan is sok segítséget kapunk: tagjai vagyunk a legnevesebb nyugati harcművészeteket tömörítő Historical European Martial Arts Coalition-nak (HEMAC), ahonnan rendszeres segítséget és támogatást kapunk, évente többször járunk ki a HEMAC által szervezett továbbképzésekre, szemináriumokra, konferenciákra.

Honnan szereztek információkat a középkori harcművészetről?

Korabeli vívókönyvek facsimile kiadásaiból és beszkennelt vagy mikrofilmes változatából, továbbá történészektől, más H.E.M.A. csapatoktól. A középkori harci technikák az utóbbi pár évig a történelemtudomány egy elég elhanyagolt területét jelentették, hatalmas mennyiségű, mindezidáig kevéssé, vagy egyáltalán nem feldolgozott anyag áll rendelkezésünkre, a problémát inkább a túlzott információbőség, mint annak hiánya jelenti.

Nem tervezitek a keleti és nyugati harcművészet összevegyítését a minél hatásosabb technikák érdekében?

Nem! A nyugati harcművészetek maga is egy (fegyvernemtől, korszaktól, területtől, mestertől függő) több teljes és konzisztens harcművészeti ágból álló csoport. A keleti technikákkal való vegyítése nem csak történelmietlen, hanem felesleges is. Semmi olyan nincs a keleti harcművészetekben, ami a nyugatiból hiányozna, és ez valószínűleg visszafele is így van. Bár a keleti harcművészetekben jártas emberek általában meglepődnek, hogy az általunk mutatott technikák mennyire hasonlítanak a keleti technikákra, mégis két különböző dologról van szó. Nem vegyítjük a keleti és nyugati technikákat, ahogy nem pattogtatjuk kézzel a labdát focizás közben, és nem rugdossuk kosárlabdázás közben.

Csatlakozás:

Ringen

Csatlakozhatok úgy is, hogy nem szeretnék fellépni, csak vívni szeretnék tanulni?

Igen.

Szeretnék csatlakozni, de úgy érzem túl gyenge vagyok a középkori fegyverekhez. Mit tegyek?

A közhiedelemmel ellentétben a középkori fegyverzet és páncélzat meglepően könnyű volt. Egy a fegyverzetének súlyától mozdulni is alig bíró harcosnak nem sok esélye lett volna egy csatában. Ha nem sportoltál előtte, gyengének és ügyetlennek érzed magad, azt tanácsoljuk, hogy ne ijedj meg, nyugodtan vágj bele a dologba. Nem fogunk lenézni, megmosolyogni vagy kinevetni. Mi is sokan így kezdtük. Ha úgy érzed, hogy nem vagy képes teljesíteni, bármikor jelezheted, és kiállhatsz a gyakorlás során. Nem a teljesítési szint a lényeg, hanem a folyamatos fejlődés, haladás, az akaraterő. Azzal sincs semmi baj, ha valaki nem tud és tudja, hogy nem tud. Sokkal több a probléma azokkal, akik nem tudják, hogy nem tudják.

Ringen

Mire lesz szükségem a gyakorlás elkezdéséhez?

Kényelmes sportruházatra és edzőcipőre, valamint - ha módodban áll beszerezni - egy bambuszkardra, azaz shinai-ra. Ha ez nehézségekbe ütközik, egy kb. 120 cm hosszú bot is megteszi. A pusztakezes edzésekhez pedig öv és bő felsőruházat, a tőrösökhöz egy kb. alkar hosszúságú cövek szükségeltetik. A bot ne legyen túlságosan törékeny, legyen minél egyenesebb, és kényelmesen lehessen megfogni. Nem árt, ha látszik, hogy melyik a lapja és melyik az éle. Később majd komolyabb gyakorlóeszközre lesz szükséged és előbb-utóbb egy mezei sportvívómaszkra, és kesztyűre de ezek beszerzése még ráér az első vizsgáig. (Házilag fabrikált fakarddal inkább ne próbálkozz, míg nem beszéltél velünk, fémmel pláne nem!)

Lehet nálatok két kardos technikákat is tanulni?

Nem. Tanulj meg egy karddal vívni tisztességesen és meg fogod érteni, hogy miért nem használtak (csak nagyon ritkán, egy-két legendás eset kivételével) egyszerre két kardot a középkorban. Igen, tudjuk, hogy Kinizsi Pál a legendák szerint két szablyával vívott. Igen, tudjuk, hogy a római gladiátoroknál is volt két kardos fegyvernem. Nem, Te nem vagy legendás harcos.

Tanítotok kardos-pajzsos technikákat is?

Ökölpajzsot és kardot tanulunk. A köztudatban inkább ismert nagyobb pajzsokhoz kapcsolódó technikák azonban érdekes módon szinte teljesen hiányoznak a vívókönyvekből, illetve csak nagyon nagy, emberméretű pajzsok szerepelnek a lapokon. A közepes méretű pajzs, úgy tűnik, nem ideális gyalogos párharcokra, szerepe valószínűleg a középkorban is más volt. Felmerülhetne a lehetősége, hogy az ökölpajzsos technikákat alkalmazzuk nagyobb méretű pajzsokra is, de egyrészt ha így lenne, miért nem szerepel ebből semmi a vívókönyvekben, másrészt ez lehetetlen. Felületes tanulmányozás alapján talán úgy látszik, hogy fel lehetne használni, de a nagyobb pajzs mérete az egész ökölpajzsos harc alapját, a pajzs elforgatását a fegyvert tartó csukló körül lehetetlenné teszi.

Igaz, hogy keveset vívtok szabadon?

Nos, bármilyen dolgot kétféleképpen lehet megtanulni: vagy a "mélyvíz" módszerrel, vagy alapos, részletes oktatással, ahol fokozatosan szoktatjuk a tanulót az éles szituációhoz. Bizonyos esetekben a mélyvíz gyorsabb és hatékonyabb, de mi valamilyen érthetetlen okból nem adunk tagjaink kezébe éles kardot és nem biztatjuk, hogy öljék meg egymást vele. Viccet félretéve, a mélyvíz módszer itt nem alkalmazható, hiszen nyilvánvalóan nem gyakoroltathatjuk a tanítványokat éles karddal életre-halálra, a fegyverszimulátoros, védőfelszereléses mélyvíz módszer tapasztalatai pedig azt mutatják, hogy a tanoncok gyorsan megtanulják, hogy hogyan bökjék meg óvatosan egymást minél ügyesebben olyan helyeken, ahol nem fáj a másiknak, és közben nem az számít, hogy ne kapjanak találatot, hanem, hogy övék legyen az első találat. Ennek pedig semmi köze a korabeli víváshoz, sőt, éppen ellentétes annak céljaival. Ezért a mélyvíz módszer helyett mi a fokozatos rávezetés módszerét választjuk, addig sulykolva az általunk helyesnek tartott technikákat, fokozatosan közelítve a szituációt az éles küzdelemhez, míg a küzdőfelek képesek reflexből alkalmazni azokat. Ehhez pedig idő, sok-sok edzés és gyakorlás kell, ezért tűnhet az újoncok számára úgy, hogy az újonc edzéseken ritka az "éles" küzdelem. (Bizonyos szaktekintélyek egyébként minden nyolcadik alkalommal javasolnak maximum öt-tíz perc szabad vívást.)

vívás

Kitaláltam egy új trükköt, amit még a régi mesterek sem említenek! Használhatom?

Ha valóban nem szerepel egy vívókönyvben sem, annak ezer oka lehet és sajnos tapasztalataink szerint csak a legutolsó és legritkább az, hogy a mesterek közül egynek sem jutott eszébe. Sokkal gyakoribb ok az, hogy a trükk mégsem olyan jó és valami miatt mégsem működik a gyakorlatban. A technikák megértéséhez (hiszen a vívókönyvek képei és leírásai is csak a legeslegritkább esetekben egyértelműek) mi kidolgoztunk egy validálási módszert, melyen minden általunk alkalmazott technikának át kell mennie. Biztos, hogy biztonságos? A mozdulat végrehajtásakor nem hagysz támadható felületet magadon? Biztos, hogy hatásos? Képes a technika nagy mértékű sebzésre, akár páncélon keresztül is? Biztos, hogy működik igazi fegyverekkel is, nem csak egy fabottal? Biztos, hogy képzett harcos ellen is működni fog?

A régi mesterek technikái évezredeken keresztül csiszolódtak a lehető legkíméletlenebb környezetben, a lehető legbrutálisabb és legveszélyesebb körülmények között. A régi harcosok nagyságrendekkel többet foglalkoztak a harci technikák gyakorlásával, csiszolásával, mint mi, hiszen ebből állt az életük. Igazság szerint tudásban nagyon apró porszemek vagyunk hozzájuk képest. Kicsi a valószínűsége, hogy valami olyat tudnánk kitalálni, amire a régi harcosok nem gondoltak. Ha mindezeket végiggondoltad és még mindig meg vagy róla győződve, hogy ez egy jó technika, azt javaslom, próbáld ki, hátha tényleg beválik. Véleményünk szerint az egyik legbiztosabb jele annak, hogy valóban érted a régi mesterek gondolatmenetét, ha egy "kitalált" technikádat pár lappal odébb viszontlátod egy ősi vívókönyvben.


Egyéb:

Ábra

De jó, hogy pallosokkal is vívtok!

Azokat a hosszú, egyenes kardokat mi nem hívjuk pallosnak.

hEllel vagy lappal kell védeni?

Ez egy évek óta visszatérő vita, ami szerintünk teljességgel értelmetlen. Körülbelül olyan, mintha egy kezdő autóvezető azt kérdezné, hogy bal, vagy jobb lábbal kell-e nyomni a kuplungpedált. A vezetésnek nem ez a lényege! Jobb lábbal a kuplungon is lehetséges elméletben vezetni, de nagyon kényelmetlen, bonyolult, nem hatékony és még az autót is károsítja az ebből eredő darabos vezetési technika. Csakúgy, mint ahogy ha helyes technikákkal vezetünk, adja magát a kuplung bal lábbal nyomása, ha helyes vívótechnikát alkalmazunk, a pengék nagy erővel szinte soha nem találkoznak éllel él ellen. De a lényeg nem a lappal védésen van, hanem a helyes technikán, aminek az él-él kontaktus elkerülése nem (csak) oka, hanem következménye. Ha csak azt "tudod", hogy a bal láb helye a kuplungon van, attól még nem fogod tudni jól használni, sőt, vannak olyan autók, amiben nincs is kuplungpedál! Ha lappal védesz, attól még nem lesz jó a technikád, de ha jó a technikád, szinte soha nem kerül sor él-él elleni nagy erejű blokkolásra.

Egy hagyományőrző csapat tagja vagyok. Mit szóltok egy csapatok közötti küzdelemhez?

Nem igazán támogatjuk a barátságos "csatákat", a "bohurt"-okat (mellesleg a béhourd, bohort, buhurt, béhourder avagy bagordo egyébként nem azt jelentette a középkorban, mint amilyen értelemben ma használják), vagy a párviadalokat, ugyanis véleményünk szerint a harcművészet rekonstrukciónak egyáltalán nem erről kellene szólnia. Egy párviadal hiteles szimulációja hihetetlenül nehéz, hiszen egyrészt két gyökeresen ellentmondó fő követelményt kell kielégítenie: a lehető leghatásososabb gyilkolótechnikákat kell alkalmazni - nem okozva valódi sérülést, másrészt az eredmény, azaz az, hogy egy találat mekkora sérülést okozott volna, szinte mérhetetlen, harmadrészt a pszichológiai faktor, azaz, hogy az életedről van szó, egyáltalán nincs jelen. (Akkor is ilyen vagány lennél, ha tudnád, hogy nagy valószínűséggel belehalsz a küzdelembe?) Egy szimulált csata során ezek a tényezők hatványozottan jelentkeznek, és akkor még nem is szóltunk arról, hogy a fegyverek helytelen használata mindkét küzdő fél fegyverét károsítja, hogy a helyes technikák használata bármilyen fegyverszimulátornál mennyire veszélyes (ha szerinted nem, nem tudsz vívni!), valamint, hogy a legtöbb ma használatos szabályrendszer teljesen meghamisítja (a leghatásosabb, legveszélyesebb, vagyis legjobb technikák és a legkönnyebb, legsérülékenyebb, legvédtelenebb, vagyis legjobb célpontok letiltásával a feje tetejére állítja) a küzdelem hitelességét. Ezzel nem azt állítjuk, hogy ezek a szabályok hülyeségek, hanem, hogy jó szabályrendszert felállítani közel lehetetlen. Vagyis röviden: köszönjük nem! És nem, nem gyávaság. De ha szerinted meg az, az se baj.




Hibát találtam az oldalon,
vagy módosítási ötletem, javaslatom van!


bejelentkezés